"Ki kell magamat vasalni"

Igen, új énekesek jönnek, nem valamit ismétlünk. Soha nem érdekeltek a gépezetszerűen működő dolgok, ezért is lettem műsorvezető, mert az szabadabb.  Kifejezetten szeretem a nagy formátumú, erős hatású dolgokat, ilyen a Megasztár. Nagyon hálás műsor. Nem csak nekünk kell elérni, hogy szeressék az emberek, ott vannak a játékosok és a zsűri. Egy jó énekes produkció minket is elvarázsol. Ilyen értelemben kényelmes, szórakoztató munka. Sok újdonság lesz a mostaniban. Megváltozott a szerkezete, sokkal feszesebb, izgalmasabb lesz.

Valószínűleg nincs recept. Nem gépek vagyunk, minden műsorvezető külön történet. Persze szerencse is kell. Mikor én kezdtem a főműsoridős tévézést, akkor indultak be a televíziózás mai divatos formái, a valóságshow-k, tehetségkutatók. Az elmúlt tíz év ezeké a formátumoké volt. Igaz, a műsorvezetőknek is számon tartják a tetszési  adatait, akinek romlik, az előbb-utóbb kiesik. Tehát az is kell, hogy az emberek szeressenek.

Abszolút. Még a jéghideg szívű embernek is nyilván fontos a szeretet, csak már nem tudja, hogyan kaphatná meg. Én a másik véglet vagyok, szeretetbegyűjtő. Épp ezért kerülöm a konfliktusokat, harmóniára törekszem.

Engem nem érdekel a klasszikus riporteri szerepkör, sem a szakmaiság. A szakmai megkötésektől megijedek, irtózom. A riporteri kérdezz-felelek konstrukciót nem szeretem, mindig párbeszédet folytatok. Nem hajt a riporteri agresszió, hogy kiszedjem a riportalany legféltettebb titkát. Nem a titkok érdekelnek, hanem az egész ember. Nem a gatyájukban, bugyijukban akarok turkálni, hanem megpróbálok közel kerülni a gondolataikhoz, az életük nem látható részéhez.

Tényleg sok energiát fektetek bele, meg az egész Propaganda-stáb, mivel a forgatások során bejárjuk az egész országot. De érdemes, mert látják a riportalanyok, hogy én is áldozok ezért a dologért, viszonzásképpen megnyílnak.

Érzelmes típus vagyok, de szaggatottan! Bármin nem tudok sírni, van ami nem érint meg, mert elvagyok a saját világomban. Ugyanakkor ma induláskor a kisfiam nem akart a bébiszitterrel maradni, hiába kellett sietnem, felkaptam és agyoncsókoltam, hogy feloldjam a bánatát. Tehát nem tudok elmenni az érzelmek mellett. Nagyon szeretek zenét hallgatni éjszaka, ez a leggyorsabb találkozás a tökéletességgel. Imádom az érzelmes számokat, azok lélekkisimítók. Ugyanis időnként ki kell magamat vasalni, különben nem tudok folyamatosan dolgozni, vagy figyelni.

Erről nem szoktam gondolkodni, belevetem magam a dolgokba. Nem mérnökként tervezem meg az életem. A televíziózás életem része, nyilván súlyos függőség. Szünetekre ugyan szükségem van, de soha nem untam meg, élvezem, minek szállnék ki? Oktalan dolog lenne.

Nem hinném, hogy a családom elégedetlen velem. Nem vagyok önző, nem érezhetik, hogy nincsenek szeretve, kiszolgálva. De a legfontosabb, hogy minden dolgot megbeszéljünk. Inkább sokszor már sok vagyok a gyerekeknek, rám szólnak, hogy ne magyarázzak annyit!

Izgulni nem, szorongani szoktam. Olyanokért például, hogy miért nem nyertem a forgatókönyv-pályázaton, milyen lesz a Megasztár. Tudok aggódni, hogy mit kéne még csinálni, például kell-e csinálnom még egy beszélgetős talkshow-t vagy nem? Tettre kész ember vagyok, nem tudok másként működni. Ha nem csinálok valamit, lustának érzem magam, úgy érzem, valamiből kimaradok, lemaradok, elfecsérlem az időmet. Ennek a háttérben működő hajtómotornak van egy hátránya persze: lehet, hogy mindent be tudok zsebelni az élettől, ugyanakkor állandó harcban élek, mert úgy érzem, semmi nem elég.